Mitagadás, eléggé elcsúsztam a posztokkal. Egyetlen mentségem van, amiről ebben a posztban eredetileg is írni akartam.

Amióta Olaszországban élünk, megállt az idő, mintha derékig gázoltunk volna a tengervízben, és a nagy lendület után most kellemesen zsibbasztó fáradtsággal lassulnának le a lépteink.

Mivel még sosem tanultam újlatin nyelvet, igazi kihívás volt két hónap alatt a lehető legmagasabb szintre eljutni olaszból. De mit is jelent a lehető legmagasabb szint? X darabos szókincset? Az alap nyelvtant? Azt, hogy a hétköznapi mondatokkal meg tudjam értetni magam?

Bevallom, ezt a posztot egyből a másfeledik után kezdtem el írni, csupán kíváncsiságból. Amolyan lássuk, mire megyek ihlet, erő és nyugalom nélkül módon.

Sajnos egyszerre tört ki a legénységi lázadás, a kutyavész és a tiszti toroknyűg. Megfejelve a szokásos 9-10 órás munkaidővel, mire időm lenne, inkább a helyi kisbolt 4 eurós helyi vörösborát kóstolgatom, Manó örökzöld társaságában.