Kicsivel több, mint félidő eltelt. Úgy érzem, itt az ideje némi számvetésnek, bár ez a szó túl komolynak hangzik. (Sajna most olyan esőcsepergős, felhőborulós, szomorkás nap van, hogy szinte sírok, hüppögök.)

Nel mezzo del cammin… Bizony, már az utunk felén tartunk.

Az egyik előre eltervezett programunk egy kénes forrásból eredő, s ezért valószínűtlen színekben pompázó folyó megnézése volt.

A tengernézés alaposan kivette az erőnket, másnap hosszas ágyban lustulás, reggeli közbeni lustulás, erőteljes szieszta, annak kipihenése, majd vacsora utáni pihenés kellett a regenerálódáshoz. Mondjuk még mindig tudnék aludni akár délig, majd ezt ismételgetni pár hétig...

Ott hagytam abba, hogy kezdő Fittipaldiként elvezettem Terminibe, annak is a Via Bachelet nevezetű, hm, hogyan is mondjam... Plázs? Bícs? Legyen tengerpart.