Sajnos egyszerre tört ki a legénységi lázadás, a kutyavész és a tiszti toroknyűg. Megfejelve a szokásos 9-10 órás munkaidővel, mire időm lenne, inkább a helyi kisbolt 4 eurós helyi vörösborát kóstolgatom, Manó örökzöld társaságában.

Mik is történtek? Csak a szokásosak, amik egy kisgyerekes, fiúterrieres családban szokhatnak:

• Pocak átváltott kiskamaszba, így akár napi 40 perc normális viselkedéssel is meg tud minket lepni. A többiben ön- és közveszélyes hülyeségekkel örvendezteti meg környezetét, sajna Méreggombócot is. A kutya már menekül, ha meglátja.
• Méreggombóc most már attól is dührohamot kap, ha úgy gondolja, hogy Anya arrébb akar menni vagy le akarja tenni. A torkában található speciális hangfegyvert továbbfejlesztette: 20%-al több hangerő, 15%-al keservesebb hangszín.
• Dönci elhatározta, hogy egyrészt összezavarodik, másrészt innentől ő lesz a falkavezér. Akinek volt fiúkutyája, bizonyára tudja, ez mit jelent... Felmosás, felmosás, felmosás. És a kutya száműzése teljesen vízálló helyekre.
• Javul az idő. Időnként az eget is látni, ezt a Nap gyönyörű villanással hozza tudtunkra. A föld sárgába borul, leírhatatlan fény támad, megvidámodik a lélek. Mintegy 10 másodpercig, utána a felhők visszavágnak. 
  Valószínűleg már nem sokáig, a madarak ugyanis élénken csicsorognak odakint.
  Mielőtt elfelejtem, szóval kissé megfáztunk. Lelkiállapotom az első kettő miatt mínusz végtelen, a harmadik után már a száraz vörösbor is túl édes.

Igyekszem szépet szólni és hamar, de nem ígérhetek mást, mint vért és könnyeket.

P.S.: ki az a Nonna Emma? Nos, tippem szerint a tulajdonos nagymamája volt, valószínűleg a nappaliban lógó portré tárgya, s egyben házunk névadója is.