Ott hagytam abba, hogy tetőre hágattam az izgalmakat: elmosolyodik Manó vagy sem? Átölel vagy ülve marad? Hazaérünk gond nélkül, vagy ismét magunkra vonjuk a szlovén rendőrség haragját?

Eddig nem sokat írtunk itteni kulináris élményeinkről, az osteriák hadáról, melyeket felfedeztünk. Oka egyszerű: az elmúlt hétig nem mozdultunk ki sehova.

Tegnap reggel borús napra ébredtünk. A várost teljesen bebugyolálta egy alacsonyan vándorló felhő, esti sötétség borult a házakra, a sűrű eső pedig hajnal óta kitartóan szemerkélt.

Négyen vannak, és kezdenek az idegeimre menni.

Nel mezzo del cammin… Bizony, már az utunk felén tartunk.