Előző bejegyzésemben egy gázos húzással kikerültem a Választ – itt, a nulla egész egytizedben, pompás helye lesz a kifejtésnek.
Valahogy úgy alakult, hogy bár a költözzünk-e külföldre kérdés többször is felmerült közöttünk,
(mármint feleségem és jómagam között – tudom, a bemutatással adós vagyok, a következő részekben megígérem, pótolni fogom!),
konkrét lépéseket sosem tettünk se té, se tova. Mígnem decemberben, bár nem történt semmi lényeges, a pár lényegtelen történés kulminálódott, eredményük eszkalálódott, a terv pedig megbeszélődött.
- Megnéztük az Összezárva Friderikusszal egyik részét, melyben Frei Tamás mesélt az életútjáról. Lenyűgözött, milyen ügyesen szervezte úgy az életét, használta ki a körülötte zajló történéseket (mármint Frei), hogy a végén teljesen független lehessen. Három különböző országban van otthon, könnyedén képes élvezni mindent, ami körbeveszi – ez kell nekem! Mi több, nekünk!
- Decemberre olyan szinten megutáltam Orbánt és bandáját, a mindent körbevevő mocskot, ami már a lelki békém és korábbi jótetteimért kapott bónusz-pontjaimat veszélyeztette. Kellett valami változás.
- A másfél szobás lakásunkból valami nagyobba, egy kertes házba szeretnénk költözni. Kellene a kert, mindketten otthonról dolgozunk, a gyerekek ugyanabban a szobában ordítanak, ahol Skype-konferencián próbálok magyarázni a kliensnek... Milyen jó lenne reggel kihajtani őket a kertbe, utánuk dobni a kutyát, este meg csak beterelni!
Már egy jó ideje nézelődünk Budapest környéki kisvárosokban, de csak számos csalódással lettünk gazdagabbak:- Minden. Marha. Drága. Akkor is, ha ledőlt, ócska, lepukkant szar. Azt hittük, budapesti lakásunk árából, szülői segítséggel és némi hitellel könnyedén tudunk egy vidéki házat venni.
- A szakemberhiány miatt a felújítás is drága, úgyhogy hiába tudnánk venni olcsóbban egy lepukkant romot, horror áron lehetne csak felújítani.
- Vagy mi vagyunk elszállva, vagy az ingatlanosok élnek a középkorban, de nekem egy szigeteletlen, szétfagyott, elázott, komplett víz-, gáz- és elektromos-hálózat felújítást igénylő épület nem a "költözendő" vagy "kis munkával lakhatóvá tehető" kategória.
- (Igen, imádom a bulleted listet, a kiemeléseket. A főnökeim szerint kommunikációs problémáim vannak, sokkal jobban kell tagolnom a mondandómat, és ez belémragadt. Sorry...)
- A "Hová költözzünk?" kérdésre nincs egyértelmű válasz. Magyarországon belül a kisváros lett a nyerő, de itthon maradni erősen választás- és politika-függő... A "Mi lenne, ha kint lenne?" kérdésre pedig nem tudtunk egyöntetűen válaszolni.
Köztes megoldásként a feleségem felvetette A Megoldást: költözzünk ki egy hosszabb, de nem túl hosszú időre valahová. Nézzük meg, milyen kint élni, dolgozni. Menjünk házba, kerttel. Aztán jöjjünk haza és beszéljük meg a tapasztalatokat.
Úgyhogy most itt vagyunk, San Valentino di Abruzzoban, próbáljuk kipihenni magunkat, dolgozni, mint mindig, nagybevásárolni, hogy tudjunk mit sütni-főzni, és nem megfagyni, mert rohadt hideg van a házban.
