Majdnem egy éve, hogy Magyarország államformája királyság.
Majdnem egy éve, hogy eldöntöttük: nekünk a demokrácia jobban tetszik.

Nyolc hónapja, hogy a Fidesznek nevezett lelki nyomort 336 kilométerről szemléljük.
Nyolc hónapja, hogy a sör neve Polička.

A Döntés

Mint azt még valamikor az ősidőkben, a Menni vagy nem menni fejezetben említettem, a san valentinoi rittyenés amolyan főpróbaként szolgált. Az Utórezgések – 80 tanulság a Föld köré bejegyzésből kiderült, a főpróba jól sült el.

Egyesek szerint túlontúl is...

A döntés a 2018. áprilisi választás eredményhirdetése utáni negyedik másodpercben megszületett: ennyi, elköltözünk Magyarországról.

És most jöjjön valami teljesen más.

Egy fa.

Na de hol marad a magyarságtudat?!

Hát az valahol Rajka környékén végleg lepottyant a csomagtartóról.

Lévén ennek a szónak sem értelmét, sem hasznát nem ismerjük, túlzottan nem bánkódtunk. Mi az a magyarságtudat? Büszkének lenni, mert valaki az Alföldön született? Sírni a meghatottságtól, amiért Kossuth apánk bezzeg 48-ban? Vagy inkább utálni mindenki mást, amiért nem a magyarhatárokon belül született, lehetőleg Árpádig visszavezethető színtiszta fajmagyar családban?

Egyszóval: az biza le van szarva, amolyan jó magyarosan.

Hát nem gondolsz a gyerekeidre?!

Dehogynem. Épp azért.

Nem szeretném, ha tipikus magyar kisemberré válnának, aki lapít, ha ütik, s jajgatás közben megmagyarázza magának, miért nem fáj, vagy ha fáj is, miért jó neki.

Nem szeretném, ha természetesnek venné, hogy lopni bűn, de csak bizonyos összeg alatt. Hogy kérni kérhet, járni járhat, de kapni nem kaphat, csak ha beáll a barna nyelvű lefetyelők egyre népesebb táborába.

Erről a témáról egyébként hosszú órákig tudok egyre vehemensebben ordítani, talán jobb, ha most abba is hagyom.

Úgyhogy most jöjjön valami teljesen más.

Egy fa.

És akkor most hogy?

Hát valahogy úgy indult, hogy pár másodperc alatt döntöttünk: megyünk. Már csak a hovát kellett kitalálni, a következő kritériumok alapján:

1. Viszonylag közel legyen az magyarok országához, a könnyebb családlátogatás érdekében.
   Mivel kisgyerekkel repülőzni nem csak necces, de drága is, maradt Európa, annak is inkább a közép-keleti fele.
2. Valami olyan nyelvet beszéljenek benne, amit már ismerünk.
   Mivel az angol nem idegennyelv, hanem must-have, maradt az általunk ismert egyetlen nyelvcsalád: a szláv. Manó erősen beszél lengyel, kevésbé orosz, én nagyon kicsit spráhe polski és ruszki.
3. Magyarországnál egészégesebb társadalom és demokrácia legyen benne.
   Ez a legkönnyebb: Európán belül minden ország ilyen. :)

Gondolom, sejthető, hogy imígyen belőve elég hamar ki tudtuk találni, melyik ország legyen. Lengyel nyelvtudás, közeli ország, jófej emberek... TERMÉSZETESEN CSEHORSZÁG!

Lényegében mindent el is döntöttünk, már csak az aprómunka maradt hátra, úgyismint:

• Információkat gyűjteni, milyen hivatalos dolgokat kell elintézni Magyarországon (TB, NAV, gyámügy).
• A költözésig minden vicket-vackot eladni vagy kidobni.
• A papírpostához ragaszkodó cégeket átirányítani email-re.
• Budapesti lakás kezelését erre szakosodott céggel leszervezni.
• Költöztető céget találni.
• Jegyzőnek jelezni, hogy gyermekeinkkel külföldre költözünk.
• Brnoi lakást keresni.
• A megfelelőnek tűnő brnoi lakásokat megnézni.
• A kiszemelt brnoi lakásra szerződést kötni.
• Dual SIM-es mobiltelefonokat venni (mivel kell egy magyar és egy cseh telefonszám is).
• Cseh biztosításokat kötni (felelősség, ingóság).
• Cseh mobiltelefon-előfizetést venni.
• Cseh bankszámlát nyitni.
• Brnoi óvodát keresni és Pocakot beíratni.
• Jópár bizbaszt venni az új lakás komfortérzet-növelése érdekében.
• Magyar bankkártyákat lemondani, bankszámla-csomagot ingyenesre tenni.
• A kutyaútlevél adatait magyar állatorvossal átíratni.
• A kutyachip adatait cseh állatorvossal a cseh rendszerbe feltöltetni.
• Brnoi helyi adót befizetni online.
• Brnoi tömegközlekedésre bérletet venni.
• A hibásan megadott adóbefizetésem miatt engem megkereső állami alkalmazottakkal cseh nyelven telefonálni és/vagy levelezni.
• A hibásan megadott bérlet-adatok miatt engem megkereső állami alkalmazottakkal cseh nyelven telefonálni és/vagy levelezni.
• Cseh TB-biztosítást intézni az egész családnak.
• Ideiglenes cseh letelepedési engedélyt intézni.
• Cseh választói jegyzékbe regisztrálni, hogy szavazhassunk a helyi és EU-s választásokon.
• Cseh vállalkozói engedélyt kiváltani Manónak.
• Autót átregisztráltatni, biztosítást kötni rá.
• Brnoi vagy aközeli autószervízt és gumist keresni, a kötelező felszerelést megvenni (izzókészlet, biztosíték-készlet, emelő csavarkulcs).
• Brnoi parkolási engedélyt váltani.
• Brnoi gyerekorvost keresni, az aktuális és eljövendő védőoltásokat beadatni, megbeszélni, mikor mit kell beadni (mivel a két országban kissé eltérő oltások vannak).

Hosszú lista, az biztos, egyhamar nem fogok a végére érni... Mármint a blogírásnak. A lista többé-kevésbé kész, vagy kész leend pár hónapon belül.

Mindenesetre a következő fejezet úgy indul, hogy június 30-án reggel három markos rakodó segítségével elhagytuk budapesti otthonunkat, majd pár óra autózás után megkéreztünk Brno központ közeli, csendes, fás, parkos, sörözős-éttermes, gyönyörű környéken lévő hatalmas, kényelmes otthonunkba.

FOLYT. KÖV., és ezt most vehetitek fenyegetésnek!