Bevallom, ezt a posztot egyből a másfeledik után kezdtem el írni, csupán kíváncsiságból. Amolyan lássuk, mire megyek ihlet, erő és nyugalom nélkül módon.
Sajnos egyszerre tört ki a legénységi lázadás, a kutyavész és a tiszti toroknyűg. Megfejelve a szokásos 9-10 órás munkaidővel, mire időm lenne, inkább a helyi kisbolt 4 eurós helyi vörösborát kóstolgatom, Manó örökzöld társaságában.
A hirtelen fagyhalált sikeresen megúsztuk, de másnap (ami nem sokkal a kései lefekvés után jött el) még várt ránk pár kellemesnek nem mondható feladat: